A halál megrendítő eseménye az életnek. Ekkor következik be mindaz, amelyre egész keresztény életünkben vágyakoztunk, az örökkévalóságba költözünk. A halál eseményében Isten végleg átveszi életünk irányítását. Ez az elhunytnak megnyugtató lehet, de az ittmaradottaknak mindenképpen szomorúság. A halál könyörtelenségével szembesülve bűneink következményeivel szembesülünk. Nem volna ugyanis halál, ha nem volna bűn. Ezt a minden emberre kiterjedő következményt törölte el Krisztus keresztáldozata, amely a halált az örök élt lehetőségének kezdetére változtatta át.

Megkeresztelt ember teste a Szentlélek temploma és mint ilyet a legnagyobb tisztelettel vesszük körül még halála után is. Nem feledjük azt sem, hogy az ember testben küzdi végig földi életét és járja végig azt az utat, mely meghívásunk alapján a Mennyek Országába vezet. Így elhunyt szeretteink testét végső nyugalomra helyezzük, eltemetjük. A halál nem végleges megsemmisülés, ezért az egyház olyan temetési módokat helyez előtérbe, amely a test méltó nyugalomra helyezése. Ilyen temetési módok a koporsós temetés és a hamvak eltemetése. Nem szerencsés a hamvak családi körben való végső megőrzése. Ezzel ugyanis nincs biztosítva az elhunyt testének végső nyugalma és számtalan más, akár még pszichikai problémát is felvet. A test eltemetésével az ember valahol kifejezi a Teremtő és Gondviselő Isten akaratát, azt, hogy akit nagyon szeretett, azt az Úr örök otthonába hazahívta.

Az élők és holtak közötti kapcsolatnak nem szakad vége a halállal, csak radikálisan más formát ölt. Az élők kötelessége, hogy elhunytjaik testének végső nyugalomra helyezésén túl, üdvösségükért is tegyenek. A halál lezárja az érdemszerzés lehetőség a megholtak számára, de az értük való érdemszerzés lehetősége továbbra is megmarad. Értük érdemeket szerezni annyit jelent, hogy Istentől kiesdekeljük irgalmát, vagyis imádságainkkal megkérjük őt arra, hogy törölje el szeretteink minden bűnét és büntetését és adja nekik osztályrészül a megígért örök boldogságot.

A temetési szertartásról

A temetési szertartás a test végső nyugalomra helyezése, az örök életben való reménységünk kifejezése, végül pedig érdemszerző imádság a megholtért. Minden elhunyt krisztushívőnek megadjuk a temetés szertartását, hitünk tanítása és egyházi törvényeink szerint.

A temetés ügyintézéséhez szükségesek az elhunyt adatai. A temetést hétköznap végezzük. Az időpont megállapításánál igyekszünk a hozzátartozók kérésének eleget tenni, de ez más lelkipásztori programoknak is függvénye.