Böjte Csaba ferences rendi szerzetes szerint ma, amikor megmaradásunk esélyeiről töprengünk, többnyire csak fizikai, biológiai megoldásokat keresünk, melyekkel túlélni véljük a küzdelmes hétköznapokat és gyakran megfeledkezünk a humánerőforrásokról, gondolkodásunk alapjáról, megmaradásunk zálogáról, anyanyelvünkről, kultúránkról és, nem utolsó sorban, hitünkről.

- Advent első napjait írjuk. Feszültségben él majdnem mindenki. Válság söpör végig egész Európán, mindenki rohan. Hogyan lehet mégis megálljt mondani és felkészülni az ünnepre?
- Úgy gondolom, hogy Adventnek a lényege az, hogy vágyódunk Isten után, vágyódunk az ő országa után, hogy békében, egy jobb világban éljünk. És minél nehezebb ez a helyzet, annál inkább élénk ez a vágy bennünk.

- Idén ősszel meghirdette a Szent István-tervet. Talán ezek az Adventi meghitt, csendes pillanatok alkalmat kellene adjanak arra is, hogy politikusok, közéleti személyiségek, egyszerű emberek egyaránt elgondolkodjanak ezen és fontolóra vegyék. Mi is az a Szent István-terv?
- Lehet, hogy naiv vagyok, vagy álmodozó, de én tényleg hiszem azt, hogy Isten, Jézus Krisztus nem csak kéri tőlünk azt, hogy imádkozzunk azért, hogy az ő országa eljöjjön, hanem összefogással, becsületes munkával fel tudnánk építeni.

- És azt mondja, hogy a munkát népneveléssel kell kezdeni. Vagyis?
- Igen, ezt a vágyat kellene valahol a szívünkben felébreszteni, meg azt, hogy tiszteljük egymást, tiszteljük a környezetünket, a másik véleményét és ne féljünk a munkától, ne féljünk nekiállni. És tényleg, Adventben néhány fát elültetni, megnyesni a szőlőtőkénket, rendet teremteni.

- A Szent István-terv egyik másik pillére, hogy helyre kellene állítani a demográfiai egyensúlyt. Ezt hogyan képzeli?
- Nagyon érdekes, hogy Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten közénk jött. Karácsony Jézus 30 éves názáreti élete válasz nem csak a 2000 évvel ezelőtt élt emberek kérdéseire, hanem mindannyiunk kérdésére. Tehát Jézus nem kiosztotta Pilátust, meg Heródest, és nem felszámolta a rabszolgatartást, hanem Názáretben élt 30 éven keresztül, szülőföldjén, szerettei körében, becsületes munkával. Nem küldött a mennyei Atya neki mannát. Ő azt mondta, én vagyok az út, ez az út. Tehát egy keresztény ember, aki Krisztus-követő akarna lenni, ugyanezt kellene tegye, merje szeretni a szeretteit, akiket Isten neki ajándékozott, merje vállalni a szülőföldjén az életet. Ezt az utat Jézus Krisztus megmutatta és – azt gondolom -, hogy ez az út járható mindannyiunk számára. Ha magunkba nézünk, lelkünk mélyén úgyis azt a vágyat érezzük, hogy ott valahol, szülőföldünkön egy kis doromboló csempekályha mellett a gyerek, az unoka ottan mászik, és béke és szeretet van a családban. Erre vágyunk. Merjük akkor ezt felvállalni és megvalósítani!

Forrás: Duna Tv